Szegedi telephelyünk élére Becsyné dr. Gion Katalin került kinevezésre

 
 

Becsyné Dr. Gion Katalin Főorvosnő 2016. március 1-jén vette át Dr. Horváth István Igazgató Úrtól a szegedi telephely orvos-igazgatói pozícióját. Ez alkalomból kérdeztem Főorvosnőt múltjáról, jelenéről, elképzeléseiről.

Miért pont a radiológia mellett tette le a voksát, hogyan indult a pályafutása?

Hogy a pályafutásom honnan indult, talán nem 1997-ben a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Radiológiai Klinikájáról, hanem valahonnan a Délvidékről és a Viharsarokból, ahol az általános és középiskolai tanulmányaimat végeztem. Itt tanítottak meg tanáraim az igényes munkára, az alapos és kitartó tanulás tudományára. Ennek segítségével nyertem felvételt a szegedi orvosi egyetemre és végeztem el nem rossz eredménnyel. Egyetemista éveim során a sok tanulás mellett én is éltem az egyetemisták ugyan kispénzű, de gondtalan életét, és nem sokat foglalkoztam azzal, hogy az orvoslás melyik területén fogok majd dolgozni. Egészen addig, amíg negyedévben el nem kezdtük tanulni a radiológiát. Ebben a tantárgyban láttam azt a változatosságot, sokszínűséget, ami annyira megtetszett, hogy úgy éreztem, ezzel szívesen foglalkoznék az egyetem befejeztével. Eltökéltem magam, és bejelentettem a szüleimnek, akik nagyot néztem, hogy az mi, mondtam röntgenorvos, édesapám pedig megkérdezte, hogy az mit csinál. Anyukám megállapította, hogy az nem belgyógyász, mondtam, nem. És ezután már csak azért sem tágítottam, és ezt egy percig sem bántam meg soha.

Melyek pályájának azon mérföldkövei, amelyeket leginkább érdemesnek tart kiemelni?

Visszatérve 1997-hez, ekkor fejezetem be az egyetemet és eredményem alapján felvételt nyertem a Radiológiai Klinikára, amelyet akkor Csernay László professzor úr vezetett. A professzor úr irányításával nem csak a radiológiát kezdtem el tanulni, hanem a tudomány művelését és az oktatás gyakorlatát is.
A gyakorlati munka mellett azonnal bekapcsolódtam a röntgenasszisztensi oktatásba, ami akkor az egyetem szervezésében zajlott, majd jóval később főiskolai keretek közé került, és ebben gyakorlatilag 2015-ig folyamatosan részt vettem.

Ezzel párhuzamosan először a tapasztalt kollégák mellett mint segítő, később önállóan is szerepeltem a különböző tudományos fórumokon.

A szakmát olyan kiemelkedő kollégától, tanároktól tanulhattam, mint Fráter Loránd professzor úr, Morvay Zita tanárnő, Vörös Erika tanárnő, Nagy Endre tanár úr, Bevíz József főorvos úr és Palkó András professzor úr, aki Csernay professzort követte a tanszék vezetésben, és mind a mai napig ő vezeti a Radiológiai Klinikát.

Szakmai munkám során mérföldkő volt a 2001-es év, amikor Palkó professzor úr megbízott az újklinikai röntgen- és ultrahang részleg vezetésével, valamint bevont az orvostanhallgatók oktatásába. Ugyanebben az évben Csernay professzor úr lehetőséget nyújtott arra, hogy belépjek az IMC-be (amely a mai Diagnoscan elődje volt), és ott másodállásban dolgozhassak. Ez akkor nagyon nagy megtiszteltetés volt, hiszen kisszámú kollégának nyílott erre lehetősége, ugyanakkor itt lehetett igazán közel kerülni a modern képalkotókhoz, úgy, mint CT és MR. Ez tovább mélyült akkor, amikor 2004-ban a Diagnoscan elődje átvette a Radiológiai Klinikától a betegellátási feladatokat.

Pályafutásom során a 2013-2016 közötti időszak, mielőtt a Diagnoscan Magyarország Kft. szegedi telephelyének orvos-igazgatója lettem volna, sajátos volt. Ebben a pár évben az Egészségtudományi és Szociális Képzési Karon tanítottam főállásban 240 elsőst anatómiára és kb. 70 harmadéves gyógytornászt radiológiára. Ez a munka számos új kihívást jelentett nekem, sokat tanultam a kollégáimtól és a hallgatóktól: emberséget, pozitív szemléletet, elhivatottságot.

Hogy látja a szegedi telephely jelenlegi helyzetét, és milyen elképzelésekkel, tervekkel indul neki az új feladatkörének?

Nem ismeretlenkén érkeztem vissza a szakmába, immár mint vezető. Mindenféle foglalkoztatottsági formában dolgoztam már a Diagnoscan szegedi egységében. Ismerem a kollégákat, a problémákat, a lehetőséget. A szegedi telephely abban sajátos helyzetű, hogy része a Diagnoscan Magyarország Kft.-nek, de szerves egysége a betegellátáson keresztül az egyetemnek is. Ezt fogom erősíteni, a jelenleg is jó kapcsolatunkat a klinikákkal tovább ápolni. A cég által elvárt és elődöm Horváth István igazgató úr által megvalósított magas szintű betegellátást szeretném továbbvinni. Ehhez nyújt segítséget a műszerparkban ez évben történő, bátran lehet mondani, mega beruházás. Ugyanakkor szeretném kollégáimat kicsit a tudományos műhelymunka irányába terelni, amihez kiváló hely a klinika, hiszen számos kutatás folyik, amelyekbe megpróbálunk bekapcsolódni és szerencsém, hogy a cég részéről is több új támogatási forma segít majd ebben. Fontos célom emellett, a jelenleg igen egységes és összetartó kollektíva ebben a szellemben történő megőrzése és folyamatos bővítése, tehetséges fiatal orvosok és asszisztensek bevonzásával.

Kicsit kimászva a szakmaiságból: mivel tölti szabadidejét, hogyan kapcsolódik ki, mik a hobbijai?

Szabadidőm nem sok van. A munkán kívüli időmet szinte száz százalékig a családommal töltöm, ők számomra a kikapcsolódás, felüdülés. Férjem humán szakos tanár, irodalmár, fiam és kislányom általános iskolások. Szegeden él még édesanyám, aki nyugdíjas közgazdász. Velük szeretek beszélgetni, kertben ücsörögni, biciklizni, jégkorizni, vitatkozni, tanulni, játszani. Törődni velük. Ha valami csoda folytán magamra maradok kicsit, akkor legjobban olvasni szeretek. Mindent, ami jó és szórakoztató, John Updike-ot, Spiró Györgyöt, Agatha Christiet, Alessandro Bariccot és így tovább, akár a skandináv krimikig. Az már csak hab a tortán, ha mindezt egy kellemes kertvárosi nyári estén a házunk teraszán megvitathatom Andrással, a férjemmel.

Nagyon szépen köszönöm, Főorvosnő! Gratulálok az új feladatköréhez, és sok sikert és egészséget kívánok Önnek tervei, elképzelései megvalósításához!

Pécsi Veronika
HR menedzser