Az ideggyógyászat a központi és a perifériás idegrendszer szerkezeti és funkcionális megbetegedéseivel foglalkozik.
A neurológia a központi (agy és gerincvelő) és a perifériás (környéki) idegrendszer szervi betegségeivel foglalkozó terület. A szakterülethez tartozik az agy, a gerincvelő, a környéki idegek és a hozzájuk tartozó ideg-izom átmenet betegségeinek vizsgálata és kezelése. A neurológus szakorvos diagnosztizálja és kezeli a neurológiai rendellenességeket. A leggyakoribb panasz a fejfájás, a szédülés, a memóriazavarok, a zsibbadás, a mozgáskoordinációs zavarok és az eszméletvesztés. Az idegrendszer károsodása sok esetben nem önálló betegség, hanem más szervrendszerek nem megfelelő működésének a szövődménye. A Parkinson-kór és az epilepszia kezelése is a neurológia területéhez tartozik.
Az idegrendszeri eredetű problémák tünetei változatosak lehetnek, és gyakran tűnnek hétköznapinak. Tartósan fennálló panaszok, például gyakori fejfájás esetén azonban érdemes szakemberhez fordulni.
Az alábbi tünetek jelezhetnek neurológiai betegséget:
A szakorvos részletesen kikérdezi a pácienst a kórtörténetéről és aktuális panaszairól, ezt követően történik fizikális neurológiai alapvizsgálata. A neurológus ellenőrzi a páciens mentális állapotát, a feji és a koponyaidegek működését, koordinációját, reflexeit és érzékelését is. A vizsgálat körülbelül 30-40 percet vesz igénybe.
A neurológus segítséget nyújt a diagnosztikus lépésekben és a terápiában, a pontosabb diagnózis felállítása érdekében képalkotó vizsgálatokat is kérhet. Szükség lehet például koponya-CT- vagy -MR-vizsgálatra, illetve Doppler-ultrahangvizsgálatra. Szükség esetén más szakterületre irányítja a beteget további kivizsgálásokra, például a belgyógyászatra, pulmonológus vagy pszichiáter szakorvoshoz.