“Itt szabad sokat és jól dolgozni”

By 2011 november 17, csütörtökSajtóközlemények

 

1991 őszén nyitotta meg kapuit a Diagnoscan Magyarország Dózsa György úti első diagnosztikai központja. Az elmúlt húsz év élményeiről dr. Asbót Richard kardiológust és dr. Barsi Péter neuroradiológust kérdeztük.

 

1.

Hívták a központot korábban IMC-nek, International Medical Centernek, Nemzetközi Egészségügyi Központnak, MÁV Kórházi Diagnoscan központnak. Az Ön számára mit jelent a Podmaniczky utca és a Dózsa György út sarkán található diagnosztikai központ? – kérdeztük dr. Asbót Richard kardiológus főorvost.

Annak idején, amikor ez létrejött, teljes újdonság volt a központ. A kezdetektől fogva olyan munkahelyi légkörrel találkoztunk, amely arról szólt, hogy itt szabad sokat és jól dolgozni. Azok küldték mindig hozzánk a betegeket, kollégák, háziorvosok és szakorvosok, akik úgy érezték, hogy itt jutnak a legjobb diagnosztikához. Emlékszem, egyszer egy hozzánk rendszeresen beteget küldő kolléga jelentkezett nálunk és kérte saját maga számára a kardiológiai vizsgálatot. Sosem találkoztunk vele, nem voltak közös barátaink, de saját betegeinek ellátása alapján érezte úgy, hogy hozzánk érdemes jönni.

Hogyan kezdődött a központ tevékenysége 1991-ben?

Emlékszem 600 négyzetméteren indultunk, 5 millió dolláros beruházással. Akkor egy négyzetméterre számolva ez volt az ország leginkább tőkeintezív beruházása. A felszerelés a kezdetben messze a legjobb volt az országban, és ma is átlagon felüli. Jómagam a kezdetektől látom a fejlődést, és a mai napig itt dolgozom, köszönhetően annak, hogy a központban indulásától az „open laboratory” szemlélet uralkodik: a klinikus kollégákat partnernek tartjuk, akik valamiben a segítségünket kérik.

Miben változott a kardiológiai diagnosztikai tevékenység a két évtizeddel ezelőttihez képest?

A kezdetekkor a kardiológiára alapvetően az izotóp diagnosztika miatt volt szükség. A világon mindenütt, így nálunk is a leggyakrabban kért izotópvizsgálat a kardiológiai szívizom-szcintigráfia. De ha már adott volt a kardiológus háttér, a felszerelés tartalmazta a teljes non invazív kardiológiai eszköztárat is: EKG, terheléses EKG, holter, echokardiográfia volt nálunk, és az országban az elsők között végeztük rutinszerűen a transoesophagealis echokardiográfiát. Azóta a kardiológiai vizsgálatok elérték az MR-t és a CT-t is. Két éve a budapesti központban is bevezettük a szív MR-vizsgálatokat, és várhatóan a jövőben, gépcserét követően, a szív-CT vizsgálat is rendelkezésre áll.

Hogyan működött együtt a szakma és üzlet?

A cég és a dolgozók érdekei teljesen egy irányba mutattak az elmúlt 20 évben, hiszen jó diagnosztikai központot hosszú távon csak szakmai alapokon lehet működtetni. A kardiológiai ellátásban sosem éreztem semmilyen feszültséget szakma és üzlet között, hiszen ugyanúgy működünk, mint bármelyik szakrendelő. Külső kollégák kéréseire vizsgáljuk a betegeket, ugyanazt a finanszírozást kapjuk, és munkánkat a szakmai szempontokon kívül semmi más nem befolyásolja. De ugyanúgy, mint bármilyen más magyar egészségügyi intézmény, mi is fogadhatunk térítéses betegeket, az ÁNTSZ-engedély szerint arra elkülönített időkeretben. Forgalmunk túlnyomó részét a szabályosan beutaltak teszik ki, akik bizony 10-15 éve visszajáró betegeink.

Mi a véleménye a központ dolgozóiról?

A központ kardiológiai részlegén dolgozó csapat a MÁV Kórház Kardiológiai Osztályán nevelkedett, és a sok évtizedes összhang a mai napig is fennáll. Kolléganőmmel, 34 éve dolgozom minden nap együtt, nővéreink is az általam korábban vezetett kardiológiai őrzőben dolgoztak, így félszavakból is megértjük egymást.

2.

Mit jelent az Ön számára az „IMC” két évtizedes története? – kérdeztük dr. Barsi Péter neuroradiológust, a Magyar Neuroradiológiai Társaság elnökét.

Úgy kerültem 1991-ben, a központba, hogy meghívták dolgozni Kenéz József professzort,
aki magával vitt engem is. Így abba a kellemes helyzetbe kerültem, hogy miközben még csak ismerkedtem az MR-rel és gyakorlati tapasztalatom nem volt, minden egyes neuroradiológiai vizsgálatot elvihettem magammal és Józsi bácsival átbeszélhettük. Nagyon sokat tanultam a Határőr útról érkezett, gyakorlott asszisztensektől is. Az egészen biztos, hogy ha ott másokkal együtt nem kapunk lehetőséget az IMC-től, akkor ma a magyar radiológia is máshol tartana.

Mekkora lehetőséget jelentett ez a húsz évvel ezelőtti fejlesztés?

1991-ben az országban egyetlen MR-berendezés volt, a Határőr úton. Oda földi halandó nem nagyon tehette be a lábát. Az MR-diagnosztika magyarországi elterjedéséhez az IMC 1991-es megnyitása járult hozzá, hiszen számtalan kollégát meghívtak a központba dolgozni, ami a magyar radiológia számára több éves, hatalmas előrelépést jelentett, mert csak hosszú évek múlva kezdtek el megjelenni további MR-berendezések az országban.

Milyen szakmai csapat jött össze az IMC-ben?

Emlékszem, hihetetlen szakmai környezetben dolgoztam, ahol a legnagyobbak szerepeltek. Fornet Bélát, Bor Katalint és Esztergályos Jánost mindenképpen meg kell említenem. Mivel azt nem lehetett megoldani, hogy a műszakomban csak neuroradiológiai esetek legyenek, a számomra idegen régióknál a legjobbaktól kérhettem segítséget. Nagyon érdekes, multi- és szubdiszciplináris közösség jött ott létre és nagyon jól működött. De szükség is volt rá, hiszen az MR-vizsgálati helyekre hosszú ideig kétszer annyi vizsgálat volt előjegyezve, és sokat kellett dolgoznunk.

Hogyan működött együtt a szakma és üzlet?

Válaszként csak egy egyszerű történetet tudok elmesélni. Amikor tavaly MR-t cseréltek a Dózsa György úton, a szállításkor kiderült, hogy bizonyos kiegészítéseket, ami a neuroradiológiai vizsgálatokhoz nagyon hasznos lenne, nem tartalmazott a gép. A problémát jeleztem Kardos Lilla vezérigazgató asszonynak, aki intézkedett, és rövid idő alatt megoldották, hogy a 1,5T térerejű MR-berendezésen spektroszkópiát is végezhessünk.

Inkább a rutinszerű betegellátásra vagy a tudományra koncentráltak?

Gyakran hangzik el az a kritika, hogy a magántulajdonú diagnosztikai centrumok favágásra vannak kitalálva. Ezt én rendszeresen cáfolom. Például azzal, hogy epilepszia tudományom és az abban való jártasságom az IMC-ben kezdődött. Dolgozhattunk, kutathattunk, alkothattunk, és soha egyetlen egyszer sem mondták a vezetők, hogy ne tessék ilyen hosszú vizsgálatot végezni, tudományt építeni, mert itt jön a következő rutinvizsgálat. Sőt, nem csak a kutatást, a kutatókat is támogatták. Személyes részlet, hogy amikor 1993-94 fordulóján – már az OPNI-ból – három hónapra elmentem egy hollandiai tanulmányútra és fizetés nélküli szabadságot kértem az IMC-nél, az akkori orvos-igazgató feltette azt a kérdést, hogy hogyan fog megélni a család, a három gyerek. Mivel akkor nem volt erre megnyugtató válaszom, a cég támogatott és hozzájárult a három hónap problémamentes kutatómunkájához. De nem csak nekem, hanem sok más kollégának adtak nagy lehetőséget az elmúlt két évtizedben. Persze, mi kemény és lelkiismeretes munkával megszolgáltuk ezt, a vezetés pedig igyekezett megteremteni a feltételeket ahhoz, hogy európai körülmények között létezhessünk, dolgozhassunk.

Forrás: radiologia.hu